Vidékfejlesztés 2020 után

A 2020 utáni időszakra vonatkozó reform iránya

Valamennyi vita és rendelkezésre álló tény arra mutat, hogy a vidékfejlesztési programok folytatásához és jövőbeni kiigazításához komoly érdek fűződik. Az európai strukturális és beruházási alapokra vonatkozó megállapodás gyökeres szerkezetátalakítása valószínűleg nem reális célkitűzés. A reform előtti vitát ehelyett a jelenlegi 2. pillér struktúráján belüli beavatkozás logikájára kell összpontosítani. Egyre nagyobb aggodalom övezi például a célzott megközelítés és a végrehajtási hatékonyság hiányát. A vidékfejlesztési politika jövőbeli reformja szempontjából különösen a következő főbb kérdések tekintendők kulcsfontosságúnak.

A vidékfejlesztési politika programozásában a vidéki térségek sokféleségének, valamint a különböző szükségleteknek és lehetőségeknek markánsabban tükröződniük kell. A „helyi alapú” megközelítés fokozhatja az aktuálisan adott körülmények jelentőségét a vidékfejlesztési programok prioritásainak kiválasztása tekintetében. Ezen kívül a régióspecifikus kihívások kezelése érdekében fokozott hangsúlyt kell helyezni a területi megközelítésre (e kihívások többek között a földterületek termelésből való kivonása, a marginalizálódás tendenciája és a szegénység különösen magas kockázatával küzdő régiók tekintetében jelentkeznek). Ilyen helyzetek mindenekelőtt az „új” tagállamokra, a földközi-tengeri országokban fekvő régiókra, a legkülső régiókra, valamint más uniós országok hátrányos helyzetű régióira jellemzők. 

A vidékfejlesztési programoknak a területi szempontokon kívül az eddigieknél azt is sokkal világosabban ki kell domborítaniuk, hogy e programok a vidéki régiókban minden ember számára előnyösek, és hatásuk egész közösségekre kiterjed. Ez a kedvezményezettekre összpontosító (folyamatban lévő) váltás arra hivatott, hogy biztosítsa a helyi gazdaságokra és közösségekre gyakorolt hatásokat, valamint jelentős (pozitív) hatást gyakoroljon az emberek jólétére is a vidéki régiókban. 

Annak érdekében, hogy fokozódjon a program igénybe vétele, kiváltképpen a részvétel tekintetében eddig hiányosságokat mutató régiókban, különös figyelmet kell fordítani a kapacitásépítésre, az ismeretek fejlesztésére és a részvételen alapuló helyi fejlesztési fellépésekre. E „puha” támogatási intézkedéseknek egyes régiókban nagyobb prioritást kell adni annak érdekében, hogy egyes konkrét régiókban fel lehessen számolni a bérek lefelé tartó spirálját és az elvándorlás problémáját.

A vidékfejlesztési programok már számos „szociális” intézkedést tartalmaznak; ezek hatékonyabbá tétele érdekében hangsúlyosabb prioritást kell kapniuk, jobban kell elosztani a finanszírozási forrásokat, és további kiigazításokat is tenni kell azzal a céllal, hogy valóban (mérhető és érdemi) hatásokat tegyenek a vidéki régiók különféle típusaira.

A LEADER és a CLLD megközelítés, valamint az együttműködési intézkedés rendkívüli potenciális lehetőségeket magában rejtő eszközök a részvétel, a helyi fejlesztési stratégia folyamatai és az azonosságtudat megteremtése szempontjából. E tekintetben folyamatos konzultációra van szükség, a végrehajtásból pedig le kell vonni a megfelelő tanulságokat, ami minden bizonnyal táplálni fogja a jövőbeli reformfolyamatot. 

A legfontosabb tanulság az, hogy a vidéki térségeket többé nem lehet úgy értelmezni, mint pusztán fejlesztési problémák színterét, alárendelve a városi térségeknek, hanem komoly, folyamatosan kiaknázandó lehetőségek táraként is fel kell fogni, hiszen csakis ezáltal érhetők el a programok kiváltani kívánt hatásai (lásd még a Cork 2.0 konferencián folytatott vitákat is). Az egyes területek egyedi sajátosságait figyelembe vevő megközelítés potenciális lehetőségeinek kihasználása szempontjából a fenntartható fejlődést lehetővé tevő és a szociális innováció szempontjaira összpontosító, megfontolt és körültekintően kiigazított földgazdálkodás rendszer alapvető fontossággal bír. 

Feltöltve: 2016.12.19.